Miért nehéz eldönteni, hogy menjek vagy maradjak?
Már jó ideje ezen gondolkodik.
Menjek vagy maradjak? Mi legyen?
Valami történik a kapcsolatban, lassan és régóta.
Több a nehézség, kevesebb a nyugalom, nincs közeledés.
Alig van beszélgetés és már nincs is igazán miről.
Megy az idő. Minden nap ugyanolyan.
Munka, gyerek, feladatok, bevásárlás.
Minden működik. Kívülről minden normális. Ez egy normális kapcsolat. Kívülről.
De belül feszít. Nincs dráma. Sőt! Csönd van. De ez a nyugalom?
Már nem jó benne lenni, nem tölt, nem ad.
Ahogyan mondják: „Minden kapcsolatban vannak nehezebb időszakok.”
„Majd jobb lesz.” „Most túl sok a stressz.”
„Sok a munka, most nem lehet ezzel foglalkozni.”
Ezek igaz mondatok.
De egy veszekedés után, egy kérés és elutasítás után, visszatér:
Menjek vagy maradjak?
Ezt szeretném még éveken át? Elfáradtam.
Szerintem ezért ennyire nehéz ez a döntés.
Lehet még szeretet. Mert van a kötődés. A közös emlékek. A múlt.
Minden, amit együtt építettek fel.
De ott a fáradtság, a csalódás, az érzés, hogy nem működik.
A kettő együtt van jelen. Együtt fáj.
Talán ezért olyan nehéz tisztán látni.
Mert egyik nap úgy érzi, hogy szeretné megmenteni a kapcsolatot.
Másnap pedig azt, hogy teljesen elfogyott benne.
Ott vannak a gyerekek és velük együtt rengeteg félelem.
Mi lesz velük?
Ha elválunk, mennyire viseli meg őket?
Vagy ez a nehezebb számukra, ez, ami most van?
Egyszerre próbál maradni is, meg menni is.
Már saját magát sem nagyon érti.
Nincs gyors és egyszerű válasz.
Pedig nem az lenne az első fontos lépés, hogy döntsünk.
Hanem az, hogy megpróbáljuk jobban megérteni, mi történik velünk.
Mire lenne szükségünk.
Mi az, ami még működik.
Mi az, ami már hosszú ideje hiányzik?
Mi az, ami talán közelebb hozhat egymáshoz?
Megkönnyebbülést adhat, ha nem egyedül próbálja ezt végiggondolni.
